Zenészélet...ez van
Azt gondolom, hogy a zenészeknek, aki nem csak a pénzért fog hangszert, az a legnagyobb elismerés, ha a közönsége(legyen az 40, vagy 400 ember)értékeli amivel kiáll és nemcsak lejátszik, hanem előad. Valódi zenét, amit nem pénzért vesz meg valamilyen előregyártott zenei alapon vagy midin, amire aztán óriási önbizalommal rábohóckodik a félplayback-re úgy, hogy a hangszerbe még a vezeték sincs bedugva.
Hozzáértéssel összeválogatott élő műsorral kell tudni olyan hangulatot, hogy minőségi szórakoztatás legyen. Ha régi helyek felhívnak hogy "Ugye zenélsz még? Az a régi buli is jó volt, gyere te megint! vagy "Megint tiéd a hely az egész szezonban."
Ez az amiért évtizedekig képes az ember ezt az egészet csinálni, ha úgy tetszik árral szemben úszni és folyamatosan tanulni.Szerintem EZ a ZENÉSZÉLET és a Charlie-dal idézet, ami nekem az evezőt jelenti a mentőcsónakban.....
Ebben az országban nehéz IGAZI zenészként érvényesülni, de reméljük megszűnik végre az "úgy csinálok mintha" tátika műfaj. Sajnos ebből még mindig van éppen elég. Jogszabályilag, kategória- vagy szakvizsga nélkül nem is engedhetnének senkit sem dolgozni. Valamiért engedik hogy felhíguljon a szakma, ezért nem jutnak elég lehetőséghez, munkához a valódi zenészek(s itt nem az elismert 30éve töretlenül pályán lévő régi nagyokról van szó profi menedzsmenttel) vagy ha jutnak is elismerés és megbecsülés nélkül, néha nevetséges összegért.
Az olyanok, magukat előadóművésznek nevezők(zenével, énekléssel nem foglalkozott komolyan egy percet sem, életében közelről színpadot sem látott, nemhogy hangszert) azt gondolják, hogy attól hogy valaki csinál nekik zenei alapokat valamilyen előre megtervezett stílusban és formában, tök mindegy mennyire hamisan is, de neki már csak rá kell énekelnie, vagy kibelezett átalakított hangszerrel a ritmusra rámozogni, aztán ennyivel kész is van a nagy produkció. A többi a számítógép dolga. Így azt hiszik ennyiről szól az egész. 30 fős a közönség elé ő ugyan ki nem áll, mert ő akkora sztár, hogy az már ciki. A kis közönség is közönség, ők is a mi vendégeink,ők ugyanúgy viszik a hírünket mintha 300an lettek volna. Nem az a lényeg hogy sok vagy kevés embert szolgál ki az ember, hanem az hogy azok elégedetten távozzanak. Egy egyszemélyes zenekar is ugyanúgy ki tud szolgálni akár 600 fős vendégséget jó repertoárral, jó előadói képességekkel mint pl. egy 3-4 fős együttes, akik mondjuk fele annyira sem veszik komolyan. Szóval nem a létszámon múlik....ez sem.
Mindegy mennyire alkalmas valaki arra, amit csinál, itt Magyarországon azonnal sztár lesz jó reklámmal. Hisz majdnem minden a pénzről és a kapcsolatokról szól, nem? Elég pl. csak bemenni egy valóság sóba, s azonnal lemezt adhat ki, könyvet írhat, műsort vezethet.(Mások ezért évtizedeket dolgoznak, egyetemen tanulnak)Elhitetik vele hogy micsoda nagy tudású hatalmas médiasztár. Beleültetik a marionett-bábut egy előre kitalált kész imidzsbe(amiben vagy megfelel, vagy nem, beleszólás nincs)aztán persze nem az ő két szép szeméért addig futtatják az áldozatot amíg a gazdinak (vagy nevezzük akárhogy)tetszik. Ha már nem tud elég pénzt termelni, akkor eldobják, mint egy használt papírzsebkendőt. Rengetegen tüntek már el így a süllyesztőbe. Aztán jön egy újabb tehetségkutató show!!műsor, másik aranytojást tojó tyúkok, akiket elkábít a csillogó tv szereplés, akik elég képzetlenek ahhoz, hogy belelássanak a dolgokba. Így felveheti a versenyt a piacon egy tapasztalatlan, akár egy képzetlen gyerek is, olyan zenészekkel, művészekkel akik évtizedek óta hétről-hétre tanulnak, próbálnak, aztán akár egész éjszaka egyedül vagy együttessel képesek színpadon élőben dolgozni. A valódi tudás nem kell....talán azért mert átláthat a szitán?? Vagy direkt butít a média, és lehetetlenítenek el a jogszabályok?
Netán kap a tortából ezen a területen IS, akinek valamilyen protekciója van? Hm, így megy ez itten a tízmillió sztár országában... De meddig??
*
